Végtelen az út mit járok, és túl nehéz ez az út.
Névtelen arcokat látok, a félelem most az úr.
Sérelem ért már százszor, a fájdalom szíven szúr.
Az értelem vihart jósol, nincs jövõ az álmon túl.
Chorus 1:
Nem! Nem kértem tõled!
Nézd! Mivé lett a mûved!
Egy szánalmas vesztes, kinek az élet még kedves,
Kinek minden perc drága, így nagy lett az ára.
Ki mindent elvesztett, és így lett kegyvesztett,
Ki senkinek nem kell, így elvesztett hittel.
Chorus 2:
Uram nézz rám, úgy esdeklem,
Nem sokat kértem én úgy hiszem!
Uram nézz rám, úgy kértelek,
Ha eltaszítasz, én elveszek!
Kérhetem, ne ez történjen, bús fohász mennyit ér?
Imámat titkon rebegtem, de a büntetés utolér.
Vágyaim álmok maradtak, szétfoszlik a remény.
Túl rögös az út min járok, így szétporlik az erény.
Chorus 1
Egy szánalmas vesztes, kinek az élet még kedves,
Kinek minden perc drága, így nagy lett az ára.
Ki mindent elvesztett, és így lett kegyvesztett,
Ki senkinek nem kell, így elvesztett hittel. |
