Átokföld
Halál süvít a dombokon át
Üvölt az éjben
Tépett szárnyú fehér madár
Repül az égen
Lövészárkok mélyén
Ezer roncsolt lélek
Kezükben fegyver,
Szemükben a téboly tüzei égnek
Refr.:
Itt nincs remény csak fájdalom
Rothadást s halált visz a szél
Holtak felett nincs sírhalom
Keselyűk karmai tépik szét
Távol hazától, hol egyszer
Békében éltek
Rettegés őrzi álmuk
Kísértő emlékek
Tűréshatáron túl,
Hol elpusztul a lélek
Fegyverek hangjától
Haláltól már nem félnek
Refr.
Bridge:
A dombok mögött egy jeltelen sír
Mellette térdel egy gyermek és sír
Könnyázott arc a holdba néz, az apját hívja
Nem tudja, hogy a dombok mögül ő sem jön már vissza
Perzselő nap süt a dombokon át
Vakító fényben
Robbanás rázza a földet
Füst terjeng az égen
Lövészárkok alján
Sorkatonák állnak
Szurony a fegyver csövén
Csak parancsra várnak
Refr. 2.:
Futnak a dombon felfelé
Aknák közt nincs már esély
Pergőtűz kaszál köztük
Életük már rongyot sem ér
Nincs győzelem csak fájdalom
Égett hús szagát hordja a szél
Gyűlölet ég az arcokon
Elpusztul minden itt ami él |
