Nézz rám, úgy szenvedek, oly furcsán néznek az emberek.
Felrobbanok, megőrülök, értsd meg! Értsd meg!
Állj! Várj! Ezt nem bírom, hogy mindennap egy alkalom,
Hogy minden perccel rövidebb az élet.
Azt álmodtam éjjel, zuhanok feléd.
Te a parton álltál, füledbe súgtam. Figyelj jól!
Fekszem az ágyamon, s a kosarakat számolom.
Annyi volt, hogy sokkal több már nem jöhet.
Mondd, meg mit tegyek! Írjak tán levelet?
Megteszem, de elolvasni nem mered.
Azt álmodtam éjjel, zuhanok feléd.
Te a parton álltál, füledbe súgtam. Figyelj!
Jó, jó, jó, jó vagy nálam édes.
Jó, jó, jó, bár nem vagyok Romeo.
Jó, jó, jó, bocsásd meg, ha kérdem!
Miért nem jó, ha mindkettőnknek. Á!
Nem mondom, hogy mindent tudok,
De sejtem néhány gondolatod.
Miért kell mindig terelni a szót.
Hallgasd, kis haver, azt mondta a nagyfater:
Még a kisgida is megnyalja a sót.
Azt álmodtam éjjel, zuhanok feléd.
Te a parton álltál, füledbe súgtam. Figyelj!
Jó, jó, jó, jó vagy nálam édes.
Jó, jó, jó, bár nem vagyok Romeo.
Jó, jó, jó, bocsásd meg, ha kérdem!
Miért nem jó. Á!
Jó, jó, jó.
Jó, jó, jó.
Jó, jó, jó, jó vagy nálam édes.
Jó, jó, jó, bár nem vagyok Romeo.
Jó, jó, jó, bocsásd meg, ha kérdem!
Miért nem jó, ha mindkettőnknek. Á!
Jó, jó, jó, jó vagy nálam édes.
Jó, jó, jó, bár nem vagyok Romeo.
Jó, jó, jó, bocsásd meg, ha kérdem!
Miért nem jó, ha mindkettőnknek. Á! |
