elmult sok szép álom
feltépett sebként fáj
elmúlt a lálgoló vágy
más szívében lángol a tüz
földre zuhansz a fájdalomtól
elfeledni nem lehet
kialudt a szikra benned
melynek életedet köszönheted
Álomba hívogató hamis érzések,
Álmodnék, de már nem merek.
Minek az álom ha úgysem boldogít?
Minek az érzés... ha megöl és elpusztít?
kapaszkodom már nem tudom mibe,
Hagyjam az érzést valahol elveszve
kialudt a szikra benned
melynek életedet köszönheted
ref:Minden mi fáj és ég, felejtsd el.
Minden mi kín és szenvedés rejts el.
gyorsan lépj túl mindenen
ez legyen most a végzeted |
