Minden Veszve,
úgy érzed.
Nem beszélsz róla,
Ne kérdezz! mondod
S egy gondolat Ami egyre
mélyebb, s mélyebb
azt mondja, hogy
Szar az élet!
De nem érdemes!
szólok.
Ne hidd hogy ez
Így helyes!
Mert nem lehet,
h így elítéld.
a természeted,
de te megteszed
Megteszed,
megteszed,
s a gondolatodban
mélyen elveszel
Elveszel.....
De ÁLLJ!
Csend!!
valamit az égen
észreveszel
egy galamb
repült el.
Szárnyaival,
gyorsan verdesve
egy botot cipelt,
megállsz s körbe tekinteszz:
Mindenütt kis
madarakat látsz,
udvarolnak,
csicseregnek,
de Te még mindig csak állsz.
Majd rájössz.
Rájössz, és
elmosolyodsz.
Lelked, szíved
megbékél,
s csak egy új dologra
gondolsz... |
