Nyomorodj meg te féreg!
Gyûlöletben nem élet az élet
A valóságot rettegve féled
Nem mered vállalni, amit érzel
Bûneid zsoldja a halál
A mi halálunk a te zsoldod
Gyávaságra, hazugságra felesküdve
Nem a percek sóhaja, az évek ítélnek
Alámerülök szívem kietlen tájaiban
és romjaiban hagyom el
A sivárság helyén új világ épül
melyben számodra nem lehet hely
Olyan ember vagy kivel vigadnak a hajnalok
De az alkonyt egyedül nyüszíted és féled
Csak egy önzõ indok és máris farkas lesz belõled
Kezem helyett immár fegyvert nyújtok neked
Új utakon járva,
ködként gomolygok a hajnali ösvényen
Megérintenél,
de lecsorogok ujjaid közt |