Szürke Fátyol
Vad, bús szerelmet rejt az éjszaka fátyla.
Holt hús, élővel fonódik hát össze.
Vad, bús szerelmet rejt az éjszaka fátyla.
Holt hús, élővel fonódik hát össze.
Nyugszik Nap, ébred Hold.
Halott vagyok, de vérem forr.
Temető kapuinál,
Kedvesem csókra vár.
Könnyes szem, remegő száj.
Zsibbadt test, tompán fáj.
Szívében mély a gyász.
Sírhanthoz indul már.
Fejfámnál fáradtan áll.
Térdre rogy, zokog már.
Földbe mar, ásni kezd.
A sírban ott egy test.
Hant mélyén koporsóm.
Felnyitja bú fedelét,
Megleli kedvesét.
Öleli szürke testét. |
