Ordítsd velem a rendszer ellen, hogy bármit tesznek, fel kell kelnem
A propagandával fel kell vennem a harcot végül meg kell nyernem
A társadalomba beolvadnom, ezt hallom most minden ponton
A média-nyálról le kell nyalnom a cukrot, végül le kell szarnom
Az eszmét, ami itt élt bennem és táplált engem kezdetekben
Félre dobom gyengébb énem, érted nem folyik több vérem
Nézz fel, feléd nyújtom a kezem, kihúználak, de túl mély a verem
Minden erőmet be kell, vessem, hogy kirántsalak és ordíthasd velem, hogy:
Nem!
Nem!
Nem!
Kell, hogy legyen egy szabad percem, hogy elmondhassam a véleményem
Fel kell lépnünk kőkeményen, erőszakkal, hogy legyen képben
Mindaz, aki nem látja át, csak műanyaggal fedett mocskot talált
Amíg nem tesz magában túl nagy kárt, divatból sebet jódba márt
Áldozzam fel testem-lelkem, mielőtt még el kell mennem?
Vesztettem, a földön fekszem, végső dühvel ordítom, hogy:
Nem!
Nem!
Nem! |
