Fentröl jön még lejjebb taszít
A hatalmas fény ami elvakít
Kapaszkodom eredben
Közben a gondolat ver engem.
Bennem a kürtök még zengnek érted S
Megtelítenék az ürességet
Arra gondol egy magányos hang
Hol a FÜL , kihez tartozom?
E végtelen pillanatban az időt megállítom
Utolérjen a gondolat
Hogy a Föld magával ragad!
Oly régóta jövök s
Az út még hosszabb
Talán a Változás ami ajtót nyithat
De nem!
Nem kellek , kihez is szólhatnék.
Nem tudom hol vagyok
Nem érzek , nem látok
Csak az ismeretlen van mi a mélybe húz.
Nyílt az ajtó beléptem a
Hatalmas fényen át
Lelkem nyugodt , nem fél
Csak néz hogyan zajlik a világ.
Mostmár kitekinthetek egy ablakon át
Végignézzem mikor elszunnyad a világ
És azt , hogy holnap
Egy új történetbe kezd. |
