Így múlik el, jobb, ha nem is kérdezed
Arcát bámulom, az előbb érkezett
Arc és mosoly, a kettő így nem egyszerű
Névtelen, az nyolc betű
A szerelem is nyolc betű
Csekély támadás, nem-veszem-be-románc
Az óra majd megáll, most megfordul talán
Sóhaj szabadul el, az ajtón ott a jel
Ha becsukódik, egy nappal múlik el
Ha becsukódik, egy nappal múlik el
S ha kiköpött a ház, valahol buszra szállsz
Nem gondolsz rám, csak én gondolok Rád
Néha ennyi kell, és kell és kell és kell és kell
Bármit hittél, sose felejtsd el:
A peronon megtalálsz, még ha nem is látsz,
ott állok addig, míg valaki rám talál
Ott állok és várok és nézek és integetsz felém
A vonattal elmentél, elvitted, elhitted, elvitted,
elvittél |
