Ordas inakba mart a vágy
Amint ajkadból rám tört az élet:
Édes ized a fejembe szállt,
Tüzes lényed maga a végzet.
Ördögi párharc mi kettőnkre várt,
Szemeid fénye vad tüzben égett
Testedbe olvadt a testem és fájt,
Hogy véget érhet, mi éltet.
Szállt csak szállt a pillanat heve
Forrón átölelt, s bársonyon hevert.
Szállt csak szállt a pillanat heve:
Forrón ölelt át a hajnal szent tüze.
Eggyütt a Baldachin mögött
Számtalan hajnalt éltünk át,
S vágyunk zihált.
Szeress Szenvedéllyel!
Szeress Szenvedéllyel! |
