Selyem arcod tökéletes
Tested felperzselő vágy
Istennek születtél
Viseld hát, jéglelkű kéj koronád
Bolonddá teszed a percet
S oh Harlekint felébreszted
Véred oly nyughatatlan
Bántod ki ártalmatlan s tiéd
Isteni fényünk
Tükörképünk rabságba ejthet
Mesés kezdet
Hideg magányban mégis
Oly üres a végzet
Tündér fényed sötétbe tért
Ajkadban néma gyász pihen
Kiégsz lassan
És végre érzed
Csak hintós urak jönnék érted
Véredben hatalom magja még
De álmaid elhagytak már
S erőd is fogytán
Hogyan tovább?
Egy hollót éltedért
Ezer hang súgta füledbe
Ne így élj
De fölöttük álltál
Úgy hitted született lényed erősebb
S halhatatlanabb mindennél... |
