verse 1
Két lábbal a földön állva, mindig a szebb jövőre várva,
az utcák hidegek, minden zárva, egyedül vagy, csak az esőben ázva.
De feljön majd a reggel, és talán minden véget ér,
a hatalmas falak tövében, majd tócsában áll a vér.
verse 2
Ha egyszer engem hiába várnál, keresnél, de már nem találnál.
Eltűntem, te meg itt maradtál.
Milyen lenne, ha újra látnál, és a betonkerítés túloldalán,
virágok nőnek, jelzik a hitét, majd egy boldogabb jövőnek.
solo
verse 3
Fekete eső zuhog az égből, folyik a sötétség, megállás nélkül.
Mint a méreg, oly gyorsan megöl.
Mindenki rohan, sietve menekül, és eljön majd a reggel,
ahogyan a nap is mindig felkel.
Ezt írjátok fel a falakra, vörös vérrel! |
