verse 1
Ha leszáll az est és a homály befed,
Netudja senki, hogy mi a neved.
Lehetnék én is csak egy csavargó,
Vagy az utcákat járó zavargó.
Hideg az út, meg ez a sötétség,
Az emberekben a betegség.
Omló falak a városban, kihalt házak lángokban.
Kényszerek és a kötötség, jogállam és a rendőrség.
Pótszerek a mi rabulejt, a világ meg simán majd elfelejt.
De van ami mégis fentmarad, hogy olyan is élt, aki mást akart.
reff 4X
Mert én szabadon akarok élni, nem pedig folyton a holnaptól félni!
verse 2
Hétvégén az ember készen ül a kocsmába', részeg egészen.
Megszólal a Rock and Roll, hogy éljen a vitéz kalandor!
És nem számíthat semmi már, elötte nincs akadály.
Döljenek le a nagy falak, úgy éljünk, mint vízben a halak.
Pillanat szemekben a fény, illatos, piros növény.
Úgy akarom azt, hogy szeressél!
Hogy haljam a hangodat, hogy öljél,
Hazudj nekem, arra kérlek!
Holnap az lesz, amit remélek.
Szabaedság az én nevem, és eljövök majd, ha azt hiszem.
reff 4x
solo
reff 4X |
