Tiltnak rózsám...
Úgy elmennék, ha mehetnék,
Ha magammal szabad lennék!
Nem vagyok magammal szabad:
Kezemen, lábamon lakat.
Kezem fejemre kapcsolom,
Magam jajszóval siratom.
Keserűséges bús napom,
Búval terített asztalom
Úgy elmennék a bú elöl,
Ha a bú nem menne elöl,
De a bú mind elöl megyen
S nekem utána kell mennem
Mert a bánat olyan állat,
Ha keresed, nem találod;
Ha keresed, nem találod;
Ha futsz előle, fut utánad
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Életembe gyűlöljelek,
Ahun látlak, kerüljelek!
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Egyik utcán kikerüllek,
A másikon megölellek.
Magas hegyről foly le a víz,
Rózsám, bennem többet ne bízz,
Ha bízol is, mindhiába,
Mert szívemtől el vagy zárva.
Úgy el vagy szívemtől zárva,
Mint szép gúnya ja ládába,
A szép gúnya szellő nélkül,
Az én szívem a téd nélkül.
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Életembe gyűlöljelek,
Ahun látlak, kerüljelek!
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Egyik utcán kikerüllek,
A másikon megölellek.
Bú életem, bánat napom,
Szomorú gyász alatt lakom.
Ha ezt a gyászt elvethetném,
Rózsám ismét szerethetném.
Nem adják a rózsám nekem,
Csak titokban szerethetem.
Hej, búbánat, keserűség!
Még a testvér is ellenség.
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Életembe gyűlöljelek,
Ahun látlak, kerüljelek!
Tiltnak rózsám, tiltnak tőled,
Titkon se beszéljek veled!
Egyik utcán kikerüllek,
A másikon megölellek |
