Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság,
Kenyér-anyót veri az alkohol.
Elvonult a szép lélek-magasság
S ifjú apácaszívként haldokol.
Don Quijottként girhes koronánkon
Okos Panzákkal harcolunk s bután.
Nincsen illat sehol a világon,
Hullák rothadnak Volgán és Dunán.
Ó az Ember!! - hagyja karosulni
Az eszmét a butaság szöllején.
S mint ki vágy Krisztus sebébe nyúlni,
Ugy undorodok magamtól is én.
Aromaként öleli itt minden
Magába át a gyűlölet-ködöt.
Nagyon útálkozhatott az Isten,
Hogy ilyen csúnya planétát köpött! |