A tűz az égen kialudt
A kék vizek többé nem zubognak
A fák táncolása abbamaradt
A hideg szelek fuvallatának a frissessége
Többé nem létezik
Az esőnek az égből való
Csepegése abbamaradt
De a csepegés még mindig létezik
Egy majdnem halott fiú ereiből
Valamikor gyűlölet volt
Valamikor hideg volt
Most csak
Egy sötét kősír van
Egy oltárral
Egy oltárral, ami egy ágyként szolgál
Az örök álom ágyaként
Az emberek álmai alvás közben
A megkönnyebbülés álmai
Egy kapu ki a pokolból
A Halál ürességébe
Az emberi álom
Még nincs megzavarva
És egy nap
A sír meg fog nyílni
És a léleknek
Vissza kell térnie majd a világába
De most
Egy Elveszett Elfeledett Szomorú Lélekként
Örök vadászatra van kárhoztatva |
