Ne faggass tovább, a múlt már mögöttem,
Keserű és édes érzések bennem.
Nem csak rajtad múlott, mégis eldobtál,
Itt hagyok mindent, amit nekem adtál.
Bőröndöm a küszöbön, én csak arra várok,
Hogy nyíljon végre az ajtó, vagy hagyd csak, kitalálok.
Felesleges most a sírás, hagyd, hogy megtörténjen,
Hidd el, nekem itt bent sem megy ez olyan könnyen.
Most már vége, vissza se nézek.
Fáradt arccal fordulok az égnek.
Egy kőre véstem minden álmom,
A folyóba dobtam, nem sajnálom!
Kellett volna még idő a változásra,
Nem pedig a sok, bárgyú kifogásra.
Talán segít majd az idő és kitörlöm az arcod,
Immáron egyedül vívhatod tovább majd a harcod!
Most már vége, vissza se nézek.
Fáradt arccal fordulok az égnek.
Egy kőre véstem minden álmom,
A folyóba dobtam, nem sajnálom!
Most már vége, vissza se nézek.
Fáradt arccal fordulok az égnek.
Egy kőre véstem minden álmom,
A folyóba dobtam, nem sajnálom!
Most már vége, vissza se nézek.
Fáradt arccal fordulok az égnek.
Egy kőre véstem minden álmom,
A folyóba dobtam, nem sajnálom! |
