A semmiből indultam el,
Nézd meg, hova jutottam fel.
Itt állok a színpadon,
Látod az izgalmat az arcomon.
Dübörgő lábgép töri meg a csendet,
Az éjszakában felbolygatja a rendet.
Ereimben terjed az adrenalin,
Mámorít, elkábít, akár a kokain.
Tudod, nekem ez nem elég,
Jöhet felőlem akár a vég,
Megalkuvó én nem leszek,
Amit kell, úgyis elveszek.
Tudjátok, csak értetek élek,
A pokoltól én nem félek,
Amíg a vér folyik bennem,
Addig teszem, mit meg kell tennem.
Teszem, mit meg kell tennem...
Jöhet tájfun, vagy hurrikán,
Törjetek előre nevem hallatán.
Száz év tudjuk, hogy édes kevés,
Nem söpör félre a feledés.
Veled leszek, bármerre is jársz.
Az se gond, ha meg se' vársz.
Ott leszek tudatod legmélyén
És integetek fantáziád erkélyén.
Tudod, nekem ez nem elég,
Jöhet felőlem akár a vég,
Megalkuvó én nem leszek,
Amit kell, úgyis elveszek.
Tudjátok, csak értetek élek,
A pokoltól én nem félek,
Amíg a vér folyik bennem,
Addig teszem, mit meg kell tennem.
Teszem, mit meg kell tennem...
Tudod, nekem ez nem elég,
Jöhet felőlem akár a vég,
Megalkuvó én nem leszek,
Amit kell, úgyis elveszek.
Tudjátok, csak értetek élek,
A pokoltól én nem félek,
Amíg a vér folyik bennem,
Addig teszem, mit meg kell tennem.
Teszem, mit meg kell tennem... |
