Áthat, magáért beszél,
Elrepít, mint a szél.
Erőt ad és felkarol,
Megnyugvást, boldogságot dalol.
Van remény a szürkeségben,
Az igaz szavak a lét könyvében,
Gyógyult seb, mi fel nem szakad,
A múltidéző más úton halad.
Szeretném azt hinni, hogy így marad,
Kérés nélkül lelkemhez ragad.
Vagy vissza tér, vagy örök búcsút int,
Apró morzsákat a földre hint,
Hogy tudjam hol keressem, hol lelem,
Vagy ő talál meg, mint a szerelem.
Józanság az őrületben,
Mentőtutaj a tengeren,
Egy kinyújtott kéz a sűrűségben,
Egy templom a világ közepében.
Szeretném azt hinni, hogy így marad,
Kérés nélkül lelkemhez ragad,
De tovább áll, hívja a messzeség,
Csak pillanatnyi ez a békesség.
Szeretném azt hinni, hogy így marad,
Kérés nélkül lelkemhez ragad,
De tovább áll, hívja a messzeség,
Csak pillanatnyi ez a békesség. |
