Síron túl
Síron túl, a fákon át,
Szellem hangja szól.
Régen holtak halk szavát,
Hallod a föld alól.
Süvít a szél és csörög a lánc,
Értelmed messze száll.
Halott, sötét szemgödörből
a halál néz le rád.
Síron túl, a fákon át,
A sötétségbe lépsz,
Az utolsó óra lassan lejár,
Az időnk véget ér.
Síron túl, a fákon át,
Egy szellem int nekem,
A régi sírok közt új kereszt áll,
S rajta az én nevem.
REFRÉN:
Nincs nyugtom, nincs helyem, indulnom kell.
A holtak már hívnak, szólítanak el.
Becsukódnak mögöttem az utolsó kapuk,
A játéknak vége, már nincs vissza út!
(GITÁRSZÓLÓ)
REFRÉN:
Nincs nyugtom, nincs helyem, indulnom kell.
A holtak már hívnak, szólítanak el.
Becsukódnak mögöttem az utolsó kapuk,
A játéknak vége, már nincs vissza út! |
