Kicsi
Kapafogú és pattanásos volt.
Legalábbis annak mondta magát.
Persze viccelődött, tudom, hogy
Tudta, hogy szépnek látom
És védtük kétezer napon át
A tinédzser álmaink várát,
Mit ostromolt Isten és család.
Éltünk egy béna szappanoperát.
A szerelem vak volt, ő meg bátor,
Semmi nem ment volna magától.
Igaza volt. És a szemétláda
Hirtelen küldött a másvilágra
Nehezen bírtam - mint általában az emberek,
Hogy őszintébb volt nálam.
Visszanézve évek távlatából
Olyan nevetséges minden már.
Egy tévedés volt, s most csak az
Embereket sajnálom,
Akik ötven-hatvan éven át
Élnek egy béna szappanoperát
Úgy tesznek, mintha nem tudnák,
Hogy Kicsi mindig mindent lát. |
