Langyos sörök, hideglábú lányok,
Hogy a pokolban történhetett meg,
Kérdem a kocsmában, ahol állok,
Hogy megint itt vagyok veletek?
Szabadon éltél, az ágy volt a hazád,
Egy tigris voltál, rád buknék újra,
Inni fogok, hogy ne gondoljak rád,
És a banda belevág egy lassú bluesba.
Csípi a füst a szemem,
A pálinka szétmarja a torkom,
Feledni kellene téged,
Régóta csak ez a dolgom.
Egy másik éjjel, másik helyen,
Mondják, itt nem lop a főnök, jó a pia,
Ülök a bárpultnál, fáj a fejem,
A zongoránál Sovánka Terézia.
Kik ezek a duplaseggű banyák,
Miért nyúlkálnak a zakómban?
Azt hiszik, találnak valamit?
Ha máshol nem, a nadrágomban.
Döglött hely a nagy művészkávéház,
Egy éve még innen is kirúgtak,
A pincér BM-es, a mixer ÁVH-ás,
A vécésnéni vajon mit tudhat?
Modorom pocsék, vigyorom hétvégi,
Kötetlen írók, sértődött zsaruk,
A többi persze, mind értelmiségi,
A lányok nyitva döngetett kapuk.
Reggel ötkör egy simlis talponálló,
Sír a sokat szenvedett őrmester,
Én meg azért vagyok ellenálló,
Mert igazoltatott a rendőr egyszer.
Üres az agyam, a szívem fáj,
Megvagyok, bár egy fillérem sincsen,
Valaki szól: "Itt van, testvér, igyál!
Magyarok vagyunk, vagy mi az Isten!" |
