Temetnek engem, pedig végre élek,
Élve temetnének el a görények.
Sarat szórnak rám, föld lesz, ha kiszárad,
Talán majd a sírban tartom a pofámat.
Jönnek a régiek, jönnek az újak,
Netfüggő mutánsok, álnevekbe bújnak.
Micsoda törpéket szült az elmúlt század,
Sok bogyózó nyulat, aki sosem lázad,
Lesből szart dobálnak hugyszagú narancsok,
Névtelenül írják a sunyi parancsot,
Okádják a mocskot, akár a kanális,
Nekik ez az élet és ez lesz a halál is.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből.
Tornából felmentett, negyvenéves aggok,
Írástudó szolgák, zsíros tévémajmok,
A gyűlölet ad nekik egyedül örömöt,
Töketlen tőkések, koravén köcsögök,
Butikjuk van, bankjuk, más pénzén firkálnak,
Nyalnak jobbra-balra, holnap kihez állnak?
Üvöltő vadállat, így lettem nevezve,
Hogy ütöm-verem őket, mint egy őrült medve,
Hát ne szarjatok be, rég nem érdemes!
Isten ostora nem egy vén bluesénekes,
Aki se nem trendi, se csöves, se dandy,
Akit se bank, se párt nem tudott megvenni.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből.
Jönnek jobbról, jönnek balról,
Jönnek lentről, jönnek fentről,
De bárhová nézek, senkisem jön szemből |
