Üvölt a szél és kacag a Hold.
Anyám egy hajtó asszonya volt,
Boszorkányszombaton ellovagolt.
Sosem tudom meg, apám ki volt?
Talán lehetett egy ifjú herceg,
Kinek az anyám csak egyszer kellett?
Német katona, orosz hadnagy,
Magyar őrmester? Mind itt voltak.
Maga az Ördög, vagy egy püspök?
Kocsis, kancellár, vagy az Elnök?
Részeges vadőr, rút kentaur?
Előkelő vendég, kövér nagyúr?
Szerelemgyermek -
dalolta az Anyám.
Nyomorult fattyú! -
üvöltöttek rám.
Disznókkal háltam, tyúkokkal keltem,
Csizmát pucoltam, ha adtak, ettem.
Nem hullott könnyem, tán nem is volt.
Nem vagyok élő, nem vagyok holt.
Púpos a hátam, megöl a tükör,
Bozont a hajam, nyavalya tör.
Szerelmes lettem Júliába.
Lomha lepke az erdész lánya.
Júlia fürdik, mint a hattyú,
Bokorból lesem én, a fattyú.
Sugaras szemét nem veti rám,
Nem vagyok Rómeó, az én hibám.
Nem messze tőlem avar zörög,
Valaki jajdul, vadkan hörög,
Vérben a herceg, vér a földön.
Gyilkosa keze még a tőrön.
Hátulról döf egy idegen úr,
Jéghideg vas a szívembe szúr.
Júlia fürdik, mint a hattyú.
Röhög a gyilkos: Dögölj meg, fattyú! |
