Míg a pap és a varázsló beszélgetnek,
A herceg és a grófnő szeretkeznek.
Az apródok vidámak, oly fiatalok.
Csak a zsandár és a kutyák nyugtalanok.
Óh, szerencse ne hagyj el!
A király még táncol, nem érzi a végét.
A bankár hogy reszket, elássa a pénzét.
A tábornok őrjöng, a kincstárban kutat.
A boldog miniszter művészekkel mulat.
Óh, szerencse ne hagyj el!
Láncra verték rég a csavargókat mind.
A költő és a koldus a kék égre tekint,
A festő otthon tombol, széttépi vásznait.
Menekül a tolvaj, szétszórja átkait.
Óh, szerencse ne hagyj el!
A tudós szíve nehéz. Akasztani viszik.
A csőcselék röhög, a Halálra iszik.
A bolond vigyorog, rászól a ringyóra:
Ölelj, babám, itt van az Utolsó Óra.
Óh, szerencse ne hagyj el!
A királylány nem szűz, a püspökkel alszik.
A hóhér oly lusta, havonta mosakszik.
A szent szeme csillog, már áll a máglya.
A besúgó rohan szentté avatásra.
Óh, szerencse ne hagyj el!
A lovag - kardja véres - a holnapra gondol.
A paraszt keze kérges, a semmibe markol.
A bohóc könnye hull, rászól a fiúra:
Ébredj, kicsi fiam! Itt az Utolsó Óra.
Óh Szerencse, ne hagyj el! |
