Bár az ördög hazament és levedlette szőrét
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos még mindig nem ide tartanak
Mi baja törzsünknek
Miért fogyunk el ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
És miért nem születnek mostanában hercegek
Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk rongyos kabátok
És az emberek akik hordják őket mint sorsukat
Pártok portások patkányok bankárok banditák között
Dühöngve csoszogunk előre zenében és időben
Sokszor vagyok szomorú
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből
S remélem végig velem marad
Nem tudok felnőni
Ami nem biztos hogy baj
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem
De majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról amelyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd a törzsünkről
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok
Álmunkban jelölt meg minket az Úr
Akkor meglelem helyemet
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
És az egyik közülük talán az a vidám pici törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok
Szolgáljunk pénzért mint mások
Nincs abban semmi szégyen
Tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk
A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza
De készen kell állnom
Mert Ő eljön hogy folytasson engem
Eljön hogy felemeljen
Állatok közt ember
Emberek közt vad
Ez volt az életem
Így voltam szabad | 
