Fecseg a folyó, a rakpartra írja,
Ma nem szomorít el József Attila.
Nevet a Lánchíd és visszafelesel.
A tegnap szemetét, mondd, ki hordja el?
Légy boldog végre, felejts, ne álmodj!
Megjött az Angyal, járja a táncot,
Szakadt ruhából válla kilátszik,
Tudja, kik vagyunk és nekünk játszik.
Ülünk a város fölött.
Nézd, barátom, fáradt vándor,
Hulló csillagok között
A Szabadság Angyala táncol.
Madarak, lepkék, virágok szállnak.
A puha fényre mióta vártak!
Nem tudja senki, hol a királylány,
Szemében bújkál az álmos szivárvány,
Lelkemen derű, szememen fátyol,
Lassan megnyugszik minden magától.
Suttog a fű, kis gyertyák égnek.
A régi barátok mind hazatérnek.
Nagy körben ülünk a tábortűz körül.
Látod, a Kisfiú csendesen örül,
Fejét a Bohóc vállára hajtja,
Tudja, hogy többé soha el nem hagyja. |
