Vége, igen, Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem. Igen.
Mindennek vége már. Igen.
Nincs új, nem biztos semmi sem.
Már többé nem nézhetek Rád. Igen.
Mondd, mi lesz? Mi jöhet?
Ha majd mindent lehet.
Zokogsz majd, és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.
Láttuk Rómát, a vadságot és kínt,
A sok boldog gyermek őrült mind.
A sok boldog gyermek őrült mind.
A nyári esőt várják kint.
A város szélén a veszély vár!
Menj a királyok útján!
Vér, kincs, korbács és aranybányák!
A nyugati úton menj, baby.
Vágtass a kígyón, menj a kígyón,
Vár a tó, az ősi tó!
A kigyó nagy, hét mérföld.
Menj a kígyón, milyen öreg, és a bőre hideg.
Legjobb a Nyugat! Legjobb a Nyugat!
Tedd a legjobbat! Járd végig az Utat!
A kék busz minket hív. A busz kék ,és minket hív.
Smasszer, mondd, hová megyünk?
A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját, aztán belépett a régi
kelléktárba és felvett egy régi maszkot. Aztán lement a hallba és belépett
a szobába, ahol a nővére lakott. Majd meglátogatta a bátyját. Aztán
végig ment a hallon, egy ajtóhoz ért és benézett: Apám! Tessék fiam?
Meg akarlak ölni… Anyám...
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Minket hív a kék busz, kék busz gyere, kék busz gyere, kék busz gyere már!
Vége, igen. Egyetlenem.
Ez a vég, igen. Szép testvérem.
Fáj, hogy most te elmehetsz.
De én sajnos, nem megyek.
A mosolynak is vége és nincs más.
Az éjnek is vége.
Próbáljuk meg a halált. |
