Már nyugdíjban vagyok, bevallom nyugodtan,
Világéletemben a vadak pártján voltam.
A vadászok elől dugtam, védtem őket.
Ezért is neveznek engemet vadőrnek.
Tudtam, mi a dörgés, a hajtók imádtak.
Csak sóspuskával lőttem, ha tilosban jártak,
Tévútra vezettem vadászokat, félre,
És csak házinyulat főztem meg ebédre.
Hagytam csavargókat bokor alatt hálni,
Csapdában a farkast a halálra várni,
Tűrtem, hogy befogják az oroszlánt orvul,
Talán a cirkuszban sorsa jobbra fordul.
Bérkilövők egyszer engem is meglőttek,
Ezért Lola lányom mind meggyőzte őket:
A férfi fegyvere nem íj, vagy géppuska,
Mobiltelefon és vadnyugati suska.
Bomlik a természet csodálatos rendje,
Folyik a vadászat állatra, emberre.
Pontos tervek szerint halad a kilövés.
Ma vadőrnek lenni nagy kitüntetés.
Bakot lőni nagy baj,
Óriási malőr.
Ennél nagyobb baki
Csak a, csak a vadőr. |
