Ismerered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e, hogy létezünk?
Elfelejtetted a Mennyország kulcsait?
Megszülettél-e már és élsz-e?
Találjuk fel újra az isteneket, minden korok összes mítoszát
ünnepeljétek a mély régi erdőkből jövő szimbólumokat
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?
Nagyszerű arany közösülések kellenek
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak
Anyánk halva a tengerben
Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek minket nyugodt admirálisok
és hogy a kövér lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat
Gerillabandák forgatják a számokat a szomszédos zöld inda-tömbben
hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak
O, létezés nagy teremtője
adj nekünk még egy órát, hogy előadjuk művészetünket
és tökéletesítsük életünket
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak
élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége
Utazzunk tovább a rémálomba
Kapaszkodjunk az életbe Szenvedélyünk kivirágzana
Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba és farkakba
A trippertől kaptuk a végső látomást
Kolumbusz ágyéka zöld halállal lett tele
(Megérintettem a lány combját és a halál mosolygott)
összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban
Hogy hirdessük életörömünket és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák az ablakok közül csak egy marad épen
Táncolj és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával
A zene lángra lobbantja a kedélyt
(Ha az igaz király gyilkosai szabadon kószálhatnak
ezer varázsló támad az országban)
Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor? (haldoklik a szőlőtőkén)
Itt lakó Gúnyolódás adj nekünk egy órát a varázslatra
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársony óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka
Adj nekünk hitet, hogy higyjünk
Egy kéjes éjszakát
Adj nekünk hitet az éjszakában
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot nekem és neked
és selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat
Zavaros határozat
Az itt lakó Gúnyolódás követelt téged magának
A régi jó napokban még hittünk, de kis dolgokban még
mindig megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerűtlen homlokát
Felejts és engedj
Tudtad, hogy a szabadság egy tankönyvben létezik
Tudtad, hogy őrültek igazgatják börtönünket
Börtönben, a vad, fehér szabad protestáns örvényben
Fejjel lefelé kuporgunk az unalom szélén
Kinyúlunk a halálért egy gyertya végén
Megpróbálunk valamit, ami már régen ránk talált
Jaj, beteg vagyok a kétségtől
élj bizonyos kegyetlen déli kötések fényében
A szolgáké a hatalom, kutyaemberek és alattomos nőik húznak
ócska takarókat tengerészeinkre
Beteg vagyok a savanyú pofáktól
Bámulnak rám a Tévé toronyból
Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok
most az elvetélt idegeneket a sárban
Ezek a változatok vannak
Véres étel a felszántott növénynek
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket
Tudod, milyen sápadtan és gonoszul
Milyen izgatóan jön majd a halál egy furcsa órában
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten
Mint egy félelmetes és túl barátságos vendég,
Akit az ágyadba vittél
A halál angyalokat csinál mindannyunkból
és szárnyakat ad nekünk ott,
Ahol olyan síma kellene, hogy legyen a vállunk
Mint a holló karma
Nincs többé pénz, nincs többé jelmez
Ez a másik Birodalom messze a legjobbnak látszik mindaddig, amíg egy másik prédikáció fel nem tárja
a vérfertőzést és a természeti törvényeknek való
léha engedelmességet
Nem megyek, inkább a barátok tora, mint az óriási család |
