Hát eljöttem utoljára, hogy előadjam számomat.
De üljünk asztalhoz előtte!
Fáradtak és szomorúak vagyunk,
Mégis nyugodtan és mosolyogva beszélgessünk.
Mi történt veled?
Mi történt veletek mostanában?
Tegyük le fegyvereinket!
Védtelenségünk legyen büszkeségünk!
Régi lovagok esküje, hol vagy?
Ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké.
Nézzünk egymásra! Ne hajtsuk le fejünket!
Ilyenek vagyunk. Látod, nem is olyan szörnyű.
Mi nem csak a szavakból értünk.
És elmondhatjuk: nem mi választottunk rosszul.
Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én.
De minden eljön a maga idején.
Nem vagyok zászló a mások ünnepén.
Szelep vagyok az ország fenekén. |
