A régi barátok nem bírják otthon,
Indulnak, ha rákezd az eső.
Felkeresnek, ha erre járnak,
Lesik, megfogott-e az idő,
Zavar-e, hogy sír a gyerek és szenved a nő.
Mondd meg, kinek játszunk, ha nem magunknak?!
Régen hazamentek már az oroszok.
Látom, testvér, remeg a kezed.
A kor tette ezt, meg a borok.
Balladás barátaim, vigyázzatok!
Összetartott minket a láz és a kín.
Tudtunk egy nyelvet, amit senki más.
Mindig írt egy dalt, hogyha kellett,
Valaki. János vagy Tamás.
Igazat, mint egy vallomás.
A harangok alszanak.
Nem segít az ima, sem ez a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi baj?
A füstös kocsmáknak mind más a nevük.
Helyünkön furcsa népek ülnek.
Nem érdekli őket a szabadság,
Nem tudják minek nem örülnek,
S hogy az álmok mibe kerülnek.
A tankok még alszanak,
Halkul az ima, halkul a dal.
Balladás barátaim, mondjátok, mi a baj?
A kövek az égig nőttek közöttünk.
János nem szól többé Tamáshoz.
Állok a körben és azt érzem,
Lassan nem lesz közünk egymáshoz,
Sem azokhoz a kincses balladákhoz.
A gyerekek játszanak.
Nem látják rajtunk, hogy fáj ez a dal.
Balladás barátaim, mondjuk egymás szemébe: mi a baj?! |
