Ott kezdtem, mesélte, ahol majd te végzed.
A kapuba tettek, a táblán: intézet.
Kéthetes voltam, anyám már otthagyott.
De lelenc volt ő is, nem érzek haragot.
Tizennégy éves volt, az éhség lökte hanyatt.
Azóta elfogad szelídet és vadat.
Hálózsákban eggyel, villában hárommal
Jobb, mint az őrszobán várni a lányokkal.
Vaskerítés mögött a sok sápadt virág,
Mint a lehunyt szirmok, kopott, szürke szoknyák...
Hiába volt rajta ugyanolyan ruha,
Nem illett közéjük. Így lett Belladonna.
Lassított a vonat, a kalauz beszólt:
Na lányok, leszállás, ez már itten Aszód!
Vaskerítésükhöz csak katonák járnak,
Letelt a szolgálat, valakire várnak.
Belladonna, mondd, minek születtél?
Belladonna, mondd, kinek vétettél?
Belladonna, mondd, miben hiszel még? |
