Egyszer lenn a téren
Elkaptak a nagyok.
Szépen belémverték,
Hogy én ki is vagyok.
Kaptam két nagy pofont
És gyorsan soroltam,
Hogy én ki is vagyok,
Egyből megtanultam.
Hé, te! - Bunkó vagyok!
Hé, te! - Tahó vagyok!
Hé, te! - Ökör vagyök!
Röhögtek a nagyok.
Nem volt nekem bátyám,
Aki megvédhetett,
Így kellett kihúznom
Két vagy három telet.
Aztán nagyobb lettem,
Jöttek a kisebbek.
Visszaadtam nekik,
Amit énrám vertek.
Hé, te! - Bunkó vagyok!
Hé, te! - Tahó vagyok!
Hé, te! - Ökör vagyok!
Röhögtek a nagyok.
Úgy húsz körül jártam
Mikor észrevettem,
Mennyi körülöttem
A túl okos ember!
Jóba lennék velük,
De lenéznek engem.
Hamar megértettem,
Mit is kell hát tennem.
Bunkó vagyok,
Igen, tahó vagyok.
Röhögök jó nagyot. |