Múltak az évek, úgy szépen, sorba,
Akár az emberek, mind egyforma,
Fekete vagy fehér, vörös vagy zöld,
A pokol vagy a menny, de sosem a Föld!
Negyven év múltán most kezdek élni,
Tanulok örülni, felejtek félni,
Nem kell több vezér, nem kell több hős,
Jöjjön egy lány, aki nem ijedős!
Dőlnek a szobrok, babám, odafenn,
Dőljünk csak hanyatt mi is idelenn.
Dőlnek a szobrok babám, odafenn,
Vége a mesének, itt, Keleten.
Azt hittem régen, az időm lejárt,
De el sem jött eddig, mondd, mire várt?
Ha férfinek ünnep, a nőnek sem gyász,
Ne félts engem, baby, magadra vigyázz!
Szép ez a hajnal, eltűnt a csillag,
Ébressz fel engem, ha végre itt vagy,
Dobd el a gyűrűt, a jelvényt, a láncot,
Kibírtuk eddig, kezdjük a táncot! |
