Hideg pályaudvar, nyolcvan november,
Hogy bírjuk ezt tovább, kérdeztem,
Csak a humor segít, szólt ki a vonatból,
Ennyi maradt nekem a leples bitangtól.
Nem tudtam sírni,
Próbáltam írni,
Te inkább mosolyognál,
Nem tudtam sírni,
Próbáltam írni,
Good bye Allen, good bye!
Úgy tanított, hogy nem is vettük észre,
Mi rá figyeltünk, ő az egészre,
A legfontosabb a lélegzet és a lélek,
Mondta, ettől függ a zene és a költészet.
Meghalt egy ember, csendes a gyász,
Nem maradt senki, aki rám vigyáz,
Aki végigvezet a rögös úton,
Át a verseken, át a blueson.
Elment a Mester, hívta az ég,
Hiába kértük, taníts még, taníts még! |
