Hajnalodott és fénylett az út
Ahogy jöttem lefelé a dombról
Mintha gyöngyszőnyegen áthajtanék
Angyalok néztek rám a Holdról
Régóta nem álmodtam semmi rosszat
Egy sólyom suhant kocsim fölé
Fölöttem maradt egy darabig
Aztán elrepült a hegyek mögé
Visszanéztem a gyermekkoromban,
Amikor mind még a mesékben éltünk
A focisták voltak az isteneink
És mi csak a szónoktól féltünk.
Aztán a vagyon vágya megint átírta
A történelem vérfoltos könyvét
A tudomány a halált szolgálta
Nem jöttek hősök, nem ültek törvényt.
Egy másik úton mást keresek
Az idő köd fehér mezején
Egy másik korban, más helyeket
És át kell adnom, ami az enyém
És át kell adnom, ami az enyém
A srácok folyton a kocsmában lógtak
Édes félálomban ültek a múltban
Nem mehetem hozzájuk vissza
Az út nem arra visz, jól tudtam
Hidd el ők voltak a legeslegjobbak
De a változás mindig nagy teher
Olyan útra jobb csak egyedül menni
Ha nem tudod, hová érkezel
Gúny, irigység egy kapzsi asszony
Rágott minket a sokszoros féreg
Buta hiúság bamba gőgje
És nem voltunk többé testvérek.
Gyanakvás lappangott a füstben
És a barátság messze szállt veled
Csak a harag súlya maradt jelen
És mint a pohár kiürült a zene
Egy másik úton mást keresek
Az idő köd fehér mezején
Egy másik korban, más helyeket
És át kell adnom, ami az enyém
És át kell adnom, ami az enyém
Nincsen jegyem a vissza útra
Még mindig játszom, és nem dolgozom
Nem várom a kor irgalmát
Hátra nézek és belenyugszom.
Új zenék várnak, könyvek, versek
Minden nap ébren álmodom
Csillagszemű angyal vigyáz rám
Gyémánt remeg a fűben, a harmaton
Egy másik úton mást keresek
Az idő köd fehér mezején
Egy másik korban, más helyeket
És át kell adnom, ami az enyém
És át kell adnom, ami az enyém
Egy másik úton mást keresek
Az idő köd fehér mezején
Egy másik korban, más helyeket
És át kell adnom, ami az enyém
És át kell adnom, ami az enyém |
