Csak fekszem lihegve a bokorban,
Az erdő is vérzik körülöttem,
A kutyák szűkölnek a tisztáson,
A vadász egy jót ürít, miközben
Lányára gondol és asszonyára,
Szép kövéren alszanak otthon,
Akár csak zsíros pénzére a bankban,
Ami azért van ott, hogy szaporodjon.
Nincs több fa és nincs több barlang,
Nincs több árok, amit átszelhetek,
Nem élhetek tovább, nem is alhatok,
Holtomban eleget pihenhetek,
Áthajtottak ezen a lapos mezőn,
A kutyák orra tapad a földre,
Csend van, nem zavarom a nép álmát,
Mikor halni megyek, vissza a völgybe.
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Ki tanította be a kutyákat?
Elfogy az ösvény, elfogy minden óra,
A felhők sírnak, látják a helyet,
Hol vérem kicsordul majd a hóra,
Reggelre elmosnak minden nyomot,
A madarak némák, akár a fák,
Nincs egy próféta, ki szólni merne,
Kettévált az idő, mint az ország.
Nincs semmi esélyem, nem mozdulok,
Félek és várom, hogy vége legyen,
Nem vettem komolyan a sakálokat,
Így a sakálok tettek be nekem.
Lejöttem a hegyről és körbefogtak,
Tudom, nem vagyok be- és kiszámítható,
Félnek, mert csak ez, amit megszoktak.
S a szabadság nem programozható.
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó sziszegi a szélbe: Halál, halál, halál a medvére!
Száz kopó lihegi, röfögi, fröcsögi, neveti, böfögi, röhögi a szélbe:
Halál, halál, halál a medvére! |
