Kőbányán születtem, ott is nőttem fel,
Vannak jobb helyek, de nekem megfelel,
Tévében megnézem, ami nekem kell,
Itt találtam asszonyt, itt temetnek el.
Utáltam a könyvet, minek az egy srácnak,
Elvittek két évre Ózdra katonának,
Megtanultam hamar befogni a számat,
Jó sorom lett végül, megtettek konyhásnak.
A szívem visszahúz, ez a Kőbánya blues.
Ez nem a Rolling Stones blues, ez a Kőbánya blues,
Már sok rajtam a hús, ez a Kóbánya blues.
A szívem visszahúz, ez a Kőbánya blues.
Aztán visszajöttem, mentem a Sörgyárba,
Ihatok egész nap, mindig lesz maláta,
Hívtak a brigáddal egyszer operába,
Felvettem az öltönyt, óh, én szegény árva!
Ritkán, ha van időm, a klubba lejárok,
Ismerek mindenkit, kőbányai srácok,
Nem tudnak rock and rollt táncolni a lányok,
Én már öreg vagyok, csak magamban rázok. |
