A rock and roll egy métely, lázadás és átok,
Festették, herélték, szolgák és titkárok,
De a gitár nem fegyver, a banda sose lesz had,
Hát kirakatba tették, nálunk ezt is szabad!
Az Illés pimaszkodott, az Omega álmodott,
A Kex bajba került, a Syrius elrepült,
Cseh Tamás borozott, Radics is gyakran szokott.
Nehéz csendben tűrtük a negyvenéves telet,
Napról.napra vártuk azt a tavaszi szelet,
Hogy’ féltek a zenétől, éreztek valamit,
Hogy felrobbantja őket, mint a dinamit.
A cenzor élvezett, az LGT létezett,
A Bizottság sörözött, a Rice jót röhögött,
Az Európa Kiadó üvöltött: Riadó!
Ma nincs sehol korlát, az a Fal leomlott,
De tönkrement a lélek, valami elromlott,
Ki keresi okát, ki javítja sok-sok baját?
Zenével a világot és benne saját magát?
Az újság csak mocskol, a hülye tévé rombol,
A rádióból szar szól, de mit látsz a színpadról?
Hogy a közönség tapsol, énekel és tombol.
Hej, Bob Dylan, meddig fúj még az a szél, amiről énekeltél? |
