Bárcsak újra Veszprémben lehetnék,
Ha sétálsz, utánad mehetnék,
Bámulnálak, messziről követve,
Karcsú lábad alig ér a földre.
Meglesnélek a hajnali misén,
Ahová anyád néha nem kisér,
A sekrestyés már régen tudja,
Nem vagyok hívő, se orgonista.
Két konyakért talán segíthet ő,
Barát Lőrinc, a vén kerítő,
Elbújtat majd a gyóntatószékbe,
Így tán megtudom, észrevettél-e?
A farkaskutyád nem barátságos,
Mégis cserélne vele a fél város,
Adok neki sonkát, kolbászt,
Így majd közelebb enged hozzád.
Sokat lógok, nem vagyok jó diák,
Magolom, nem értem a kémiát,
Verset írok lírai modorban,
És titokban járok a nyomodban.
Nyáron megszerzem a diplomámat,
Ősszel visznek Győrbe katonának.
De én eléd állok és megkérlek,
Szeress nagyon és várj reám két évet.
HA ÚJRA VESZPRÉMBEN LEHETNÉK,
TALÁN MINDENT JÓVÁ TEHETNÉK
Ha újra Veszprémben élhetnék,
Katona soha többé nem lennék,
Inkább lennék iszákos és puhány,
Csak maradjon rajtam a civilruhám.
Lennék egy nyugodt és békés polgár,
Aki nem iszik és templomba jár,
BMW-vel és két barna gyerekkel,
Almádiban faházas telekkel.
Félnék egy kicsit, mit hoz a jövő?
Jut-e a gyereknek Adidas cipő?
Minden vasárnap tennénk egy sétát,
Vennék neked egy szál rózsát.
Úgy élnék, hogy büszke lehess rám,
Hogy boldog legyél, úgy tartozz hozzám.
Így talán el tudnám feledni,
Hogy mi lettem és mi akartam lenni.
Lehetnék Péten, vagy Fűzfőn vegyész,
Legrosszabb esetben gyógyszerész,
És hagynám a fenébe a zenét,
Csak rossz mesének tűnne az egész.
Hogy a pap és a titkár kiátkoztak,
Hogy a kopók utánam nyomoztak,
A dékán kirúgott és megalázott,
Újság és rádió együtt gyalázott.
HA ÚJRA VESZPRÉMBEN LEHETNÉK,
TALÁN MINDENT JÓVÁ TEHETNÉK |
