A Majom a banánt évek óta unta
És át akart állni ő is a kókuszra.
Szegénykének még nem volt diótörője,
Lepottyant a gyümölcs, a Borz fejét betörte.
Másnap a Farkasra esett másik dió.
Szörnyethalt ott nyomban. Mondta a rádió.
Megrémült a Majom, reszket keze-lába,
Elbújt volna gyorsan, a kígyó meglátta.
A Majom jól célzott, használta a fókuszt.
Végzett a tanúkkal. Eldobta a kókuszt,
Lemászott a fáról, a két lábára állt
És zsbrevágott kézzel elsétált.
Hogy az erdőn kívül megóvja a bőrét,
Levágatta farkát, s vele minden szőrét.
Mikor legközelebb az erdőben járt,
Követ vitt magával és egy jó parittyát.
Megmondtam, hogy egyszer
Én leszek az ember! |
