Itthagyok mindent, amit csak akarsz,
A múltat, könyveket, minden pénzt,
Ahogy megbeszéltük tegnap,
Csak a bőrkabát kell és az a kép.
Kisurranok majd, át a konyhán,
Mielőtt itt a hajnal váratlanul,
És a bánat ideszállna végleg,
De most még alszol ártatlanul.
Ugyanaz vagyok, mint tiz éve,
Amikor mindent nekem adtál.
Önző voltam és nagyon féltékeny.
Voltak nőim, de te nem bántottál.
Tudom, a gyerekek keresnek reggel.
Tele vagyok szeretettel,
De nem tudok tovább veled élni,
Így élni.
Látom, ez az út hová vezet,
Ha így élünk együtt még tovább,
Azt hittem, az erősebb én vagyok,
Ma már tudom, hogy csak a gyávább.
Mint egy tolvaj, futok az utcán,
A hídon, a taxi, a pályaudvar,
Csak a koldusok vannak ébren,
És az eső küld el egy vonattal.
Tudom, a gyerekek keresnek reggel.
Tele vagyok szeretettel,
De nem tudok tovább veled élni,
Így élni. |
