Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.
Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire mentél, vissza sosem várlak,
Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmet, mint súlyos keresztet.
A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betük égnek az agyamban, vége.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök -ahogy a részeg örül,
Nem hallod, üvöltök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, könyörgök - esőért a virág. |
