A csermely halkan zúgott, hol útja vöölgyre nyílt,
Hűs mélyén pisztráng úszott, úgy surrant, mint a nyíl.
Oly tisztán, szépen látszott, én csendben üültem ott,
A vízben vígan játszott és messze csillogott.
A vízben víhigan játszott és messze csillogott.
Rút álnok lesben állva, egy férfi néézte őt,
Nagy horgászbottal várta a hal, hogy arra jő,
A tiszta vízről véltem, itt nem lesz semmi baj,
Így meg nem fohogja véle, hisz’ látja jól a hal,
Így meheg nem fohogja véle, hisz’ látja jóóól a hal,
Jaj, jaj, valamint mégegyszer: Jaj!
Jaj, miért hogy mindig jól jár és célhoz ér, ki csal? |
