Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek,
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred,
A fülébe ólmot, az orrába mérget,
Szép hazánk, Lilliput! - zeng a hősi ének.
Lassan semmi helyünk nem marad a zöldben,
Gyökerek és magok leszünk néhány könyvben,
SZÁMÍTÓGÉP RÁG MAJD SZÉT,
ALSZIK AZ ÉSZ, HÍZIK A SZEMÉT.
Régen szerelmesek öleltek alattam,
Menekülő rabot, csavargót bújtattam,
Ma csak kutyák végzik dolgaikat nálam,
Vándormadár régen nem üli meg ágam,
Bokor vagyok, gép számolja levelem,
Műtrágyák és ollók számolnak le velem,
ACÉLKECSKÉK RÁGNAK SZÉT,
ÓLMOS KÖNNYET HULLAJT RÁM AZ ÉG.
A vadászok kara (Karl Maria von Weber)
Zum volen
Be jó kinn az erdőn, ha áll a vadászat,
Ha pirkad a hajnal és fekel a Nap.
A kürt szava harsan s a sok lovas vágtat,
És csörtetve űzi a fürge vadat.
Ez fölséges élet, ez férfihez illik,
Ez edzi az izmot és és jó kedvet ád,
Ha visszahngot vernek az erdők, a sziklák,
Hej, szebben és vígabban cseng a pohár.
Johohó, zum volen, zum volen, zum trarararara.
A holdfény az égboltot halványre festi,
S elárad a tájon az éji varázs,
A vérengző vadkanra, farkasra lesni,
Ilyenkor elindul a bátor vadász.
Ez fölséges élet, ez férfihez illik,
Ez edzi az izmot és és jó kedvet ád,
Ha visszahangot vernek az erdők, a sziklák,
Hej, szebben és vígabban cseng a pohár. |
