Van egy falu a határon. Üres, kihalt, hideg,
Az emberek szép lassan elmenekültek,
Mindenki elvitt valamit, ki a múltat, ki a reményt,
Sikít a csend az iskolában, a postára nem jön levél.
A csillag levált a falról, kidőlt a kerítés,
A padlót régen eltüzelték, a gaz az égig ér,
Bicikli rozsdál a sárban, a pap Pestre szaladt,
Bagoly szunnyad a padláson, macska az ágy alatt.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Vándorcirkusz hozta el minden évben a tavaszt,
Vásárt a nyár, búcsút az ősz, a farsang kis vigaszt,
Zsoldosok jöttek, új urak, velük az ősi gőg,
Menték, frakkok, bőrkabátok kergették el a jövőt.
Nem épült állomás, se malom, se kastély,
Szeretet volt a faluban, a Béke köztük élt,
Emberek nélkül csak pár ház, ahol senki sem él,
Meghal a falu, mielőtt Európa ideér.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Apó baktat a buszhoz, batyuja nem nehéz,
Hetedhétország várja, inkább vissza se néz.
Szép ruhája, csizmája, bajsza, gyér hajában a hó,
Nincs több kenyér, se dal, se tánc. Ő volt az utolsó.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él.
Túl a hegyeken, túl a határon,
Van egy falu, ahol senki sem él. |
