Apám kitagadott, nincs otthonom, hazám,
Átkozott, siratott, elfelejtett Anyám.
Gonosz törvény üldöz, harchoz jogot nem ad,
Tehetetlen vagyok, a Száműzött Lovag.
Elvette mindenem, a kutyák elé lökött,
"Nem vagy fiam többé, nem ismerlek, kölyök!"
Suhogott az ostor, bűzlő sárba estem,
Megszállt egy vad angyal és visszaütöttem.
Nem hittem a papnak, sem a tanitónak,
Magamat kutattam és nem találtam jónak,
Kicsúfolt a tömeg: "Verseid csak szavak,
Írástudó bohóc! A Száműzött Lovag!"
Rablók, eretnekek sem bíztak meg bennem,
Hiába üvöltöm: "Nem ártatlan az Isten!"
A legjobbat tenni gyakran oly szomorú,
Nem hoz vígaszt semmi, nem vagyok csak tanú.
Nem bocsájt meg soha, dühe forró szurok,
Nem tudom legyőzni, nincs esélyem, tudod,
Haza kell mennem, akármi is fogad,
Ne legyek örökké Száműzött Lovag. |
