Láttalak tegnap a címlapon, oly büszkén magyaráztad,
Hogy becsület a záloga a megbízhatóságnak.
Hogy megtaláltad magad és nem szégyelled a múltad,
Töretlenül haladsz az úton, ahogy azt másoktól tanultad.
Te mutattál utat Mohácsnál a török seregeknek,
A Gestapónak te írtál ezer névtelen levelet.
Hosszú listát körmöltél, mikor az oroszok bejöttek.
Hóhérkézre adtad Pesten a kölyök felkelőket.
Te fújtál riadót, mikor a Fertő tóban úsztam.
Küldted rám a kutyákat, mikor a drótok alatt kúsztam.
Te zsaroltad meg a fiút, köpje be az apját, az anyját.
Te voltál a szomszéd, mikor a bujdosót elkapták
A kulcslyukon át lestél, amikor a szamizdatot nyomták.
Ott mentél a nyomukban, mikor a röplapokat hordták.
Te vitted fel a zsarukat a Galamb utcába.
Hatvannyolcban tankkal vonultál be Csehszlovákiába.
Te zúztad szét a Kexet, űzted el a Syriust,
Te tiltottad be a „Tortát” és a „Moszkva tér blues”-t.
Pépesre verettél és lefújattál egy koncert után Tatán.
A képembe röhögtél: Most hol a főelvtárs apám?
Önként nyaltad fényesre a rendőrök csizmáját,
S már időben megtudtad a változás óráját.
Most is itt vagy velünk és tudod, ki mit tesz, mit akar,
Nemzetközi voltál, de ma te vagy a legmélyebb magyar.
Úr is voltál, elvtárs is. Lapulsz, de tudom, hogy itt vagy,
Mindent látsz és mindent felírsz, a véred békén nem hagy.
Valakinek most is kellesz, valaki majd felhasznál,
A dzsungelben, a vadállatok között folyton ott jár a sakál.
Hallom, ahogy sompolyogsz mögöttem
Mint egy kamatonhízott lusta kandúr
Fényes pofádon lecsorog a zsír
Tolvaj vagy, nem rabló vagy pandúr
Csóválod a farkad, ha szembejön a kopó
Állsz a tömegben, tapsolsz is, ha kell,
Hegedűs vagy ? Vagy a Gitáros ?
Elkaplak egyszer, hidd csak el!
És ennyi év után is eljön majd az óra,
És mind a hét neved felkerül az ajtóra,
Hiába bújsz az ágy alá, vagy a metrón a klotyóba,
És én lenyomom a kilincset, és megáll a falióra,
Elfogy hét életed s odapiszkolsz a padlóra,
De én nem ütlek meg, nekem az is elég,
Ha mindenki megtudja, ki voltál és ki vagy még,
Élj a Dombon tovább, dagadt Júdás, lompos hülye,
Bennem nem él a bosszú, csak a rock and roll dühe.
Láttam a múltkor tévében, hogy a magyarok vertek egy romát,
Aztán pár héttel később egy másikban a romák egy magyar tanárt.
Európa ránk vár és figyel és én tudom, te szítod a lángot,
Nem oltja el senki, pedig lassan elborítja az országot.
Elborítja az országot. Elborítja az országot.
Túlélő trallalla, trallalla, trallalla… |
